A világjárvány és az azt követő lezárások hatásai az oktatást sem hagyták érintetlenül. Az egész világon bezárták az iskolákat és a felsőoktatási intézményeket, ami a világ hallgatóinak több mint 90% -ának tanulását befolyásolja. Az UNESCO becslései szerint a COVID-19-hez kapcsolódó bezárás 191 országban, 151 millió hallgatót érintett (UNESCO, 2020).
Az egyes országok kormányai igyekeztek megtalálni a többé kevésbé megfelelő választ erre a példátlan kihívásra. De mi a helyzet azokkal a felnőttképzésben részt vevő tanulókkal, akik magánúton vagy vállalati oktatás keretein belül járták az önfejlesztés útját? Ezek a felnőtt tanulók, illetve képző intézmények milyen kihívásokkal találták szembe magukat és hogyan tudtak reagálni a megváltozott piaci körülményekre? Erről kérdeztük Vámos Orsolyát, az iCan Solutions oktatásszervezőjét és vezetőtanárát.
(iCan belső interjú) 2021 Febr 9
Annak, akik az oktatási piacon életben akart maradni, 2020 márciusában gyakorlatilag egyik percről a másikra kellett átállnia az online oktatásra. Tudnál mesélni nekünk arról a bizonyos szerdai napról?
V.O.: A világ és a közvetlen környezetünk eseményeit figyelve egyre világosabbá vált, hogy Magyarország sem tudja elkerülni a komolyabb szigorítások bevezetését. A miniszterelnök bejelentése előtti napokban már lázasan dolgoztunk az átállás folyamatán, hogy mire minket is elérnek a megszorítások, legyen egy kész megoldásunk a helyzet kezelésére. Éreztük, hogy minden perc számít. A bizonytalanság oldására a miniszterelnök szerda déli bejelentése előtt 4 órával kiküldtük az iCan Covid-19 protokollját a partnereinknek, amiben szorgalmaztuk az online oktatásra való áttérést.
Azelőtt foglalkoztatok online oktatással?
V.O.: Nem, nem szerettük. Mert nem ismertük még alaposan. Tartottunk az ismeretlen helyzettől, hogyan leszünk képesek a minőséget fenntartani a személytelennek tűnő körülmények között. Egy személyes találkozó során a tanárok a diákok rezdüléseit figyelve alakíthatják az óra menetét. Érezzük, mikor van szükség további magyarázatra, beszélgetésre és mikor léphetünk tovább.
Oktatásszervezőként és vezetőtanárként a Te feladatod volt, hogy megtaláld azt az online platformot, ami a leginkább megfelel az oktatásnak. Milyen elvek mentén mérlegeltél és mire esett a választásod?
V.O.: A pandémia előtt 15 évet töltöttünk el azzal, hogy mind a tananyagok, mind a tárgyi feltételek szemszögéből nézve tökéletesítsük a tantermi (vagy esetünkben inkább vállalati) oktatást. A szoftvergyártók gőzerővel dolgoztak a fejlesztéseken, a tanári csoportokban teszteltük őket és megosztottuk a véleményünket az elérhető rendszerekről. Olyan platformot kerestem, ami a leginkább képes egy tantermi környezetet imitálni. Az általam végül kiválasztott platform segítségével meg tudjuk osztani a videókat, hanganyagokat, a tantermihez hasonló tábla áll a rendelkezésünkre, sőt, csoportok esetében a tanulókat úgynevezett “breakroom”-okba tudjuk tenni. Ezt azt jelenti, hogy a tanulók a páros feladatoknál egymás zavarása nélkül tudnak kis csoportokban dolgozni úgy, hogy az egyes csoportok egymást nem hallják, viszont a tanár mindenki munkáját figyelemmel tudja kísérni.
Azt mondod, hogy az online oktatást ne előre felvett videók nézegetéseként képzeljük el, hanem minden ugyanúgy zajlik, mintha szemtől szembe lenne egymással a tanuló és a nyelvtanár?
V.O.: Pontosan. Virtuális táblára írunk, ugyanúgy tudjuk használni a nyomtatott tananyagainkat, mint korábban, ugyanis a legtöbb digitális formában is elérhető. Valamennyi plusz energia befektetést ugyan igényel a tanároktól, hogy mind a módszerekkel, mind a tananyagok megszerkesztésével képesek legyünk imitálni a személyes képzéseket, de úgy gondolom, a hozzáállás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a lehetőségek előnyeit tartsuk szem előtt és jelen helyzetben a megoldásra koncentráljunk.
Mi az, ami a lehetőségek tárházában a legjobban meglepett?
V.O.: A fent már említett előnyökön túl a másik kellemes meglepetést a tanári összefogás hozta: tapasztalatokat, tananyagokat, bevált módszereket megosztva segítjük egymást. Mindenki ugyanabban a helyzetben találta magát, egymás támogatásával magabiztosan mozgunk az online térben.
Mivel tud többet / ad nagyobb mozgásteret az online oktatás?
V.O.: A kényszer szülte helyzetben felfedeztük az online oktatás előnyeit: ha valaki nem tud részt venni egy órán, a többiek beleegyezésével az óra egy gombnyomással felvehető és visszanézhető. Kiaknáztuk az online játékok színes tárházát – vannak olyan applikációk, amelyek segítségével saját magunk is készítünk játékos feladatokat. A chat ablakban gyűjtjük az új szószedetet, amit az óra végén a tanulók elmentenek, ezáltal kész is a szótár. A táblánkról képernyőképet készítünk. Az online tanteremben adott a monitor, így jobban ki tudjuk használni a világháló lehetőségeit, és az sem mellékes, hogy papírok helyett elegendő egy mappát létrehozni a számítógépünkön, amiben gyűjtögetjük a tananyagokat. Jobban visszakereshető és legalább sosincs gond azzal, hogy a tanulók magukkal hozzák-e a felszerelésüket.
Csoportokat is tudtok így oktatni?
V.O.:Természetesen. Megvannak a maga limitjei, például a létszám, de az iCan egyébként sem szervez 4-5 főnél nagyobb csoportban oktatásokat, mert az a kommunikációs idő és az interakció rovására menne. Online sincs ez másképp.
Milyenek a hallgatói visszajelzések?
V.O.: A szigorú karantén utáni elégedettségi visszamérésektől tartottunk ugyan, de az eredmények minket is megleptek: a hallgatóink teljesen elégedettek az online képzéseinkkel, kiemelték a tér- és időbeli előnyöket, a változatos tananyagokat és módszereket.
A pandémia végezetével visszatértek a kontakt órákhoz, vagy végképp teret hódít az online oktatás?
V.O.: Ez a partnereinktől függ. Van, aki kizárólag az online, van, aki kizárólag a személyes, és van, aki ezek vegyítését preferálja. Vitathatatlan, hogy a majd egy éve tartó korlátozások megmutatták, hogy az emberi lény esszenciája a társas kapcsolataiban rejlik, viszont az online oktatás, mint alternatíva hatalmas lehetőségeket rejt, mivel megszűnnek a földrajzi korlátok.
Mit javasolnátok a vállalati tanulóknak illetve a vezetőiknek?
V.O.: Ne adják fel, szánjanak időt, energiát és forrást az önmaguk és munkatársaik fejlesztésére, fejlődésére. Nem tudjuk, meddig tart a jelenlegi helyzet. A válságokat meg lehet élni egyrészről katasztrofális összeomlásként, másrészről pedig az önfejlesztés lehetőségeként is. Ilyenkor lehet csak igazán várat építeni, csinosítgatni. Ha túl sokáig önfejlesztés nélkül maradunk, akkor a viharfelhők elvonultával a várunk helyén csak egy romkupac marad, és ezt senki sem szeretné látni. Jelen pillanatban egyetlen egy dolog bizonyos, és az a bizonytalanság. Nem tudjuk meddig, de azt már tudjuk, hogy hogyan. Ne hagyjuk elveszni a valódi online oktatás nyújtotta lehetőségeket és az időt, ami a rendelkezésünkre áll, hogy fejlődhessünk.
